A gyermekrajz egy ideovizuális (képzeletvezérlésű) ábrázolás. Ezért a gyermeklélektan a gyermekrajzokat főleg abból a szempontból elemzi, hogy hogyan jut bennük kifejezésre a képzetalkotásnak és a világról való ismeretek feldolgozásának összessége. A gyerekek általában 2-2, 5 éves koruk körül már tudnak ceruzát fogni, ám ilyenkor még csak firkálgatnak a lapra, ez a rajzolás előfoka. Piaget ezt az időszakot nevezi a szenzomotoros intelligencia korának. Főleg a gyermek nevelkedésének kulturális hátterétől függ, hogy mikor kezdődik pontosan a firka-korszak és hogy hogyan alakul ki a rajz képességének fejlődé a környezet lehetővé teszi a rajzoláshoz szükséges,, klasszikus" eszközöket (pl. lap, ceruza, zsírkréta stb. ) akkor a kisgyerek naponta használni fogja őket és több tucat firkát készít majd. Ha nincsenek jelen a,, klasszikus" eszközök a gyerekek ott is megtalálják a módját a firkálásnak és rajzolásnak (pl. az afrikai gyerekek a homokot, az eszkimó gyerekek pedig a havat és a jeget használják,, rajzlapnak").
Az impulzív gyerekek nyak nélküli nagy alakokat rajzolnak, aszimmetrikus végtagokkal; az aggódó gyermekek sok esőt, felhőt, repülő madarakat és szem nélküli élőlényeket; a félénk gyermekek alacsony, orr és száj nélküli alakokat, testhez "simuló" kezekkel; a dühös gyerekek nagy kezeket és fogakat, hosszú kezeket és keresztezett szemeket; míg a bizonytalan gyermekek hatalmas testű, kéz nélküli, apró fejű alakokat rajzolnak, kissé "megdöntve". Talán a legizgalmasabb kérdés mind közül a családtagok ábrázolása, ami sokat elárul a gyermek legszűkebb környezetéről. Itt fontos a sorrend, a gyermek jellemzően azon családtag mellé helyezi magát a rajzon, aki a legközelebb áll hozzá – ha a család boldog és együtt van, a családtagok is egymáshoz közel állva, csoportban ábrázolva láthatók a rajzon, viszont ha magát piciként jeleníti meg, távol a szüleitől, az rendezetlen családi környezetet feltételez és kirekesztettségre utal. Nem kell megijedni, ha a gyermek saját magát nagyobbnak rajzolja szüleinél, ez ugyanis a magas önbecsülés félreérthetetlen jele.
Tegyünk fel kérdéseket, például, hogy mit csinálnak a képen az emberek. Általános szabályok Nem-és színpreferencia. A sötétebb színeket általában azok a gyerekek használják, akik dominánsabbak vagy követelőzőbbek. A lányok előnyben részesítik a melegebb színeket, míg a fiúk hidegebb árnyalatokat használnak. A sok zöld a gyermek nagyfokú kreativitására utal, a sárga a boldogságra, a piros pedig az izgatottságról árulkodik – nem véletlen, hogy ez a legkedveltebb színek egyike a gyerekek körében. A rajzok papíron való elhelyezkedése szintén árulkodó. Azok, akik a lap bal oldalára rajzolnak, a múltba néznek és gondos jelenlétre vágynak, míg a jobb oldalon elhelyezkedő rajzok a jövőre, illetve a kommunikáció szükségességére utalnak. A lap alján csoportosuló rajzok gyakran bizonytalanságot és elégedetlenséget jelentenek. A figurák rajzolásánál a méret számít a leginkább. A nagyok a domináns személyt jelölik. A túlzottan nagykezű figurák agresszívek, a kar nélküliek pedig gyámoltalanok. A kis lábfejek a gyermek instabilitását, bizonytalanságát mutathatják.
Még a 14 éves kor előtt bekövetkezik a krízis időszaka: a serdülőkor kezdete a művészi fejlődés vége is egyben a legtöbb gyerek számára. Sokan elfordulnak a rajztól, ha csak nem előzi ezt meg egy tudatos döntés a rajzkészségek további fejlesztését illetően. Az önmagukkal szemben kritikus gyermekek könnyen elbátortalanodnak, és máshol élik ki kreatív alkotókedvüket. "MÁGIKUS ÚT A GYERMEKLÉLEKHEZ" A gyermekpszichológia mindig is használta és használja ma is a gyermekrajzokat a diagnosztikában, ám fontos azok kontextusba helyezése – hívja fel a figyelmet Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus. A szakember szerint jósolni nehéz belőlük, viszont több mindenre is lehet következtetni, de ehhez az kell, hogy a szülők nyomon kövessék az alkotófolyamatot, ha pedig nagy változást vesznek észre az alkotásokban, át kell gondolni a körülményeket, mert esetleg problémára utalhatnak – ám lelki eredetű gondokra nem szabad kizárólag a rajzokból következtetni. Mégis, azt lehet mondani, hogy bizonyos általános szabályok a gyermekrajzokban is érvényesek, ilyen például a színek használata és a nem.
A rajzi kifejezésmódjukra jellemző a számukra érdekes vagy figyelmet felkeltő elem hangsúlyozása, olykor túlzott hangsúlyozása. Így kerülhet egy autóra akár tíz kerék, vagy lehet egy ábrázolt bácsi kabátján tucatnyi gomb. A kisgyermekek a képzeletszerű rajzolás e szakaszában nagyon nyitottak a képi kifejezésmódra, ezért szinte vétek lenne őket nem hagyni rajzolni ebben a korban. Hatéves kor után a rajzok egyre többet veszítenek a kisgyermekekre még jellemző szabadon szárnyaló fantáziából, de sokat merítenek a gyermek intellektuális fejlődésének eredményeiből. Megjelenik a külvilág, hol feltűnő részletességgel, a faágra minden egyes apró levelet berajzolva, hol pedig csak a lényeget, a kontúrokat kiemelve. E folyamat végére, nagyjából tízéves korra, a gyermekrajzokban már nem a belső állapotok kifejezése, hanem a gondolatok és a realitás kifejezése kap nagy hangsúlyt, ami gyakran már három dimenzióban is sikerül. Rajzfejlődés A fenti, rövid összefoglalásból is látszik, hogy a rajzolás fejlődése mekkora utat jár be, míg a firkától eljut a valósághű ábrázolásig.
Árulkodó lehet az arckifejezés is, amely nem ugyanolyan az egyes családtagok esetében, és azt mutatja, hogy ki hogyan viselkedik, milyen a hangulata az együtt töltött idő nagy részében. Itt is fontos a méret, minél nagyobb valaki, annál dominánsabb szerepet tölt be a gyerek életében, ahogy a rajzok kidolgozottsága is: minél több részlet látható, annál inkább igaz az a megállapítás, hogy a gyermek meglátja az egyéniséget az egyes családtagokban. A sok testi részlet és a ruha a fejlett vizuális és motoros képességekről árulkodik, míg az eltérő ruházat ábrázolása a nemi különbségek felismerését mutatja. Forrás: TanTrend
Bemutatás Ez az oldal gyerekrajzokkal foglalkozik. Ez az oldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és tematikusan rendezve bemutassa, a hellyel foglalkozó, legjobb weboldalakat. Kellemes böngészést kívánok!
A lányok a melegebb színeket kedvelik, a fiúk ellenkezőleg, a hideg színeket részesítik előnyben. A zöld a kreativitás, a sárga a boldogság, míg a piros az izgatottság indikátora – és egyben az egyik legtöbbet használt szín is. Az alakok elhelyezkedése is számít: ha valaki a lap bal oldalára sűríti "mondanivalóját", azzal a múlthoz és az anyához való kötöttségét fejezi ki, aki viszont a jobb oldalra rajzol, az a jövőbe tekint és az apával való kapcsolatot jelzi. A kiegyensúlyozott gyermek az egész lapot kitölti rajzával, ami harmóniát sugall. A méret is fontos: minél nagyobb alakokat rajzol valaki, annál inkább dominánsabb személyiség. A "túlrajzolt", megnyújtott kéz az agresszivitásra, az apró láb ellenben szintén az instabilitásra utal, ezért oda kell rá figyelni. Nem árt azonban még egyszer hangsúlyozni, hogy a rajzok önmagukban még nem sokat árulnak el a gyermek pillanatnyi lelkiállapotáról, minden esetben célszerű megkérdezni, hogy mit és miért ábrázolt, és mit gondol éppen. Van azonban néhány olyan ábrázolási forma, mód, amely bizonyos személyiségtípusokra jobban jellemző.
Ezekre a rajzokra jellemző, hogy nincs bennünk realisztikus részlet. A szakasz végén kezdenek el olyan dolgokat is hozzátenni, amelyekkel differenciálják az elképzeléseiket, pl. virágokat a ház előtt vagy ruhákat a pálcikaembereken. A rajzok aránytalanok, az elemek gyakran szétdobáltak, nem tartoznak egybe. 9 éves kortól kezdve a gyermekek azt akarják lerajzolni, amit látnak, és úgy ahogy látják. Ebben a szakaszban a gyerekek már számos részeltet képesek kidolgozni, és különféle szavakat és szimbólumokat (például repülő madár ábrázolása "V" betűvel) is használnak. Annyira realisztikusan rajzolnak, amennyire képességeik engedik, és a képet különféle nézőpontból és perspektívából látják. Gyakran társítanak világos történeteket a rajzokhoz. Hogyan értelmezzük a rajzokat Néha a rajzok csak rajzok, és nem többek, mint a játékkal töltött idő lenyomatai. Ám olykor mélyebb rétegek is felfedezhetőek gondolatairól és érzelmeiről. Nagyon fontos, hogy ne lássunk bele túl sokat a rajzba, inkább engedjük meg a gyermekünknek, hogy maga meséljen arról, mit jelentenek számára a rajzok.
A gyerekrajzok nemcsak cukik, de sok minden megtudható általuk arról, hogyan érzi magát, mi foglalkoztatja mostanában a gyermekünket. Minden gyerek szeret rajzolni, valaki pedig imád. Emlékszem, az oviban a legkedvesebb elfoglaltságom mindig a rajzolás volt. A királylányok mellett a vágyaimat is mindig belefogalmaztam a rajzba, például sokszor ábrázoltam az amúgy picurka szobámat hatalmasnak, rengeteg játékkal telezsúfolva. Feldolgoztam számomra akkor fontos eseményeket is: múltkor találtam meg nagymamámnál egy rajzot például, amin az ovis fényképezés jelenetét illusztráltam. Később képregényt is készítettem, kamasz koromban pedig komolyabban érdeklődni kezdtem a rajzolás iránt, mégis valahogy aztán megmaradt hobbinak az egész. Gyerekrajzok 2-3 éves koromból: sün, virág, nyuszi a tévében, síelő ember Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek elég nagy ahhoz, hogy kezében tartson egy ceruzát vagy egy zsírkrétát, és a papírra helyezze (úgy 2-2 és fél éves korában), a rajz kiváló módja lesz annak, hogy azon keresztül közvetítse felénk gondolatait.