Karizmatikus vezető sem száll alá az égből mindaddig, amíg nem tisztázódik, hogy mégis minek a vezetéséről lenne itt szó. A feladat igazából nem is a megújulás megújítása egy már létező valaminek, hanem egy új minőség és egy új entitás létrehozása. A folyamat alanyát meg nem nevező megújulás és a jelenlegi szereplők által kivitelezett megújítás helyett új baloldalra van szükség. Ennek szervezeti és személyi szerkezete, összetétele nem érdektelen, hiszen konkrét emberek csinálhatnak csak politikát. Az is kétségtelen, hogy a politika rugalmas és pragmatikus természetével számolva kijelenthető: a paradigmaváltás mikéntje, a váltógondolat pontos tartalma az adott helyzetre és az adott személyekre szabott. Mégsem kerülhető meg a baloldal mibenlétének vizsgálata, mert a maraton csak úgy teljesíthető, ha az elején jó irányba indulunk el.
Mély jogelvi problémákat vetne föl a büntetőjogi felelősség visszamenőleges bevezetése - írja a politológus.
Ezen sem a közadakozás, sem a közvélemény-kutatás nem segít – nem az segít.
"Majd megkapom, hogy Aczél György vagyok", válaszolja a Pesti Hírlap újságírójának Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, amikor a kérdező azt firtatja, mégis kik lennének szerinte azok az írók, akik, bár magyarul írnak, valójában exportra dolgoznak? Ezt a különös magyarságdefiníciót ugyanis Demeter maga hozza be néhány sorral feljebb, mondván, "az a magyar író, aki magyar olvasónak magyarul ír művet, és azt szeretné, hogy száz év múlva magyarul olvassák ugyanazt a művet, az az én számomra nemzeti kultúrában gondolkodik, nem exportban". Azt is mondja, hogy az a könyv nem érdemel állami támogatást, "ami azt célozza, hogy száz év múlva ne legyen nemzeti kultúra". Igazán fondorlatos útjai vannak tehát a nemzetrontásnak, állapíthatjuk meg ennek alapján, hiszen eszerint vannak, akik előre megfontolt szándékkal lefordíttatják magukat különböző nyelvekre, direkt ezért írnak előzőleg magyarul irodalmat. Mert, ki ne tudná, mi sem egyszerűbb, mint magyar irodalmi alkotásokkal befutni más nyelvterületeken, márpedig a magyar nyelv jellegéből adódóan a világon csak és kizárólag más nyelvterületek léteznek.
4 (magyar dráma, 85 perc, 1958) Micsoda éjszaka! (magyar vígjáték, 81 perc, 1958) 1957 Éjfélkor 7. 7 (magyar filmdráma, 91 perc, 1957) 1956 Ünnepi vacsora (magyar filmdráma, 78 perc, 1956) Keserű igazság (magyar filmdráma, 90 perc, 1956) 1955 1954 Liliomfi 9. 2 (magyar vígjáték, 109 perc, 1954) Én és a nagyapám (magyar kalandfilm, 88 perc, 1954) 1951 A selejt bosszúja (magyar rövidfilm, 19 perc, 1951) 1950 1949 Lúdas Matyi (magyar játékfilm, 100 perc, 1949) 1948 Beszterce ostroma 8. 8 (magyar játékfilm, 89 perc, 1948) Tangó (magyar színházi felvétel, 120 perc) Hárman a padon (magyar színházi felvétel, 95 perc) "Kedves közönség" 4. 0 (magyar portréfilm, 50 perc)