A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt. Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán. Sportpályafutását 1983-ban az MTK-VM színeiben fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be. 1979-ben az év sportolójának választották. Részt vett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat munkájában. 1998-ban kézlenyomata felkerült a Csillagok Falára.
"Kezdetben még erős zsákba töltöttünk parafatörmeléket, az volt a kenuban a térdeplő. Volt, aki otthonról hozott párnahuzatot, és ha jól meg volt tömve, kényelmesebb volt a térdelés. De azért nagyon tudott fájni. " (Wichmann Tamás) Forrás: Ahogy tőlünk telt c. könyv (Magyar Kajak-Kenu Szövetség)
2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki. Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán. Sportpályafutását 1983-ban az MTK-VM színeiben fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be. A 2012-es londoni olimpiára készült Olympia mítosza című CD-n több olimpiai bajnokkal együtt énekelt, rappelt. 2009-ben ezüstérmet nyert a magyar sárkányhajó válogatottal a dél-koreai Ulszanban a csapat-világbajnokság 200 méteres futamán, s így 61 évesen ismét vb-dobogóra állhatott.
Fotó: MTI/Illyés Tibor Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt. 1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt. 1966-ban Berlinben már második lett a felnőtt világbajnokságon C-1 1000 méteren. Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren.
A gyermekmentő szolgálatnak segítek, amikor csak tudok. Emellett a hazai kajak-kenu szövetség mindig meghív a rendezvényeire, amelyekre örömmel megyek el. A nyáron ellátogattam a szegedi világbajnokságra, jó volt szurkolni a magyar versenyzőknek. Emellett persze a családommal töltöm az időm nagy részét, mindig szervezünk programot. " Nemcsak a családtagjai, de a barátai, a versenyzőtársai, az egykori tanítványai is segítik, amiben csak lehet. Rengeteg szeretetet kapok, ami nagyon jólesik. Elmondani sem tudom, hogy ebben a nehéz helyzetben ez milyen sokat jelent – fogalmazott Wichmann. Wichmann Tamásról készült egy dokumentumfilm is, a Magyar lapát című alkotást az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be. A telt házas előadáson a több mint 300 vendég, a sportág legkiemelkedőbb versenyzői és edzői hosszú percekig állva tapsolták a súlyos betegséggel harcoló ikont, akit mindez rendkívül meghatott. Háláját fejezte ki a sorsnak, hogy elköszönhetett a barátaitól – írja a Blikk. Kiemelt kép: Mohos Márton/
Egy gyerek, aki elevenségében, karakánságában, megjelenésében is igazi pesti srác. Akkoriban ez nagyon sokat számított. Előfordult, hogy erre még rátett egy lapáttal? Nem hiszem, én mindig csak magamat adtam. Egyszer fordult elő, hogy rám dumáltak valamit, hogy bongyorítsam be a hajamat – és én hagytam. Persze az sem titok, hogy nem éltünk éppen szerzetesi életet, a hetvenes években ösztönösen kerestük a szabadságot, és talán nem csak a sport terén volt bennünk egyfajta bizonyítási vágy. Regényt talán nem írtak önről, de volt filmes akcióhős, egy tévés produkcióban pedig megkapta a bűvész szerepét. Mit tekint élete legnagyobb bűvészmutatványának? Talán a hetvenkilences világbajnokságon való szereplésemet Duisburgban, ahol két aranyat sikerült szereznem. Az én életemben egyébként az édes mindig a keserűvel párosult. A két világbajnoki cím mellett abban az évben temettük drága édesanyámat. Visszatérve a kérdéshez, az is igazi bűvésztrükk volt a részemről, hogy annak idején vállalni mertem egy vendéglátóhely létrehozását.
Csodák léteznek, de nem az esetemben, a gyógyulásom esélye nulla. Bármennyire is szeretném, nem tudnak meggyógyítani, csupán az életminőségemen lehet javítani – nyilatkozta a Blikknek Wichmann Tamás. A kilencszeres világ-, háromszoros Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes kenusnál 2017 őszén fedeztek fel rákot az orvosok. A gyilkos kór több szervét is megtámadta, eddig összesen 38 kemoterápiás kezelésen esett át. Mára azonban beletörődött, hogy az orvosok nem tudnak segíteni rajta. Amit lehet, megteszek. Nagyon sok gyógyszert szedek. Amikor szükséges, vizsgálatra is megyek. Most már csak azt szeretném, minél szebb legyen a hátralévő időm – árulta el a Blikknek a csontsoványra fogyott korábbi sportember. Családtagjai, szerettei mellette állnak, mindez rengeteget jelent neki. "Nagy támogatást kapok a családomtól. A szeretteim nélkül nehezebb lenne minden. A fiaméknál karácsonyoztunk, csodálatos volt, nagyon sok energiát adott. Hat unokám van, tőlük is rengeteg szeretetet kapok, imádom őket.
Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben megnyitotta Budapest első "alternatív" kocsmáját, amelyben tudását hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok "védőszentjéről" nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be. Amikor 2013-ban, 65. születésnapja alkalmából interjút adott az MTI-nek, a kezdetekről azt mondta, hogy mindig vonzotta a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapeleme volt, úgyhogy lassacskán el sem tudta képzelni az életét a kenuzás nélkül. A kajak-kenuról és a pályafutásáról pedig a következőképpen nyilatkozott: "Az eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyon alkotni. Talán többeknek erőt adtam azzal, amit elértem.
Azóta is így van? Persze… Fejtegetem a pillanatokat, az ok-okozatokat, hogy mi lett volna a helyes lépés, mit kellett volna másképp csinálnom. Nemcsak ott, hanem hetvenkettőben Münchenben és minden alkalommal, amikor nagy volt a tét. Részben tudom a válaszokat, de már nem lehet a dolgokat visszacsinálni. Ilyen például az, hogy amikor eltörött a lapátom, amellyel korábban simán nyertem, ostoba módon olyat kezdtem használni, amelyet egy akkori új idea szerint forgattak el. Hát nekem nem jött be. Később visszatértem a régi lapátomhoz, azzal megint érmet tudtam szerezni a világbajnokságon. Ha a legfényesebb olimpiai érem ott pihenne a szekrényében, most boldogabb ember lenne? Nem is tudom. De az biztos, hogy sok minden másképp alakult volna. Valószínűleg nem itt beszélgetnénk. Tény, hogy Moszkva után nem voltam kelendő portéka. Meg aztán ott van az az érzés, hogy csalódást okoztál. Talán ez a legnehezebb. Én nagyon szerettem volna örömet szerezni azoknak, akik szerettek, akik bíztak bennem.