Képzőművészeink közül itt nyugszik a Nyolcak alapítói közül Kernstok Károly, Márffy Ödön és Czóbel Béla. A sor még folytatható a szürrealizmus kiváló képviselőjével, Ország Lilivel és a költőként is ismert Bernáth Auréllal. Itt nyugszik még Istók János, Kondor Béla, Molnár C. Pál, Szervátiusz Jenő, Telcs Ede, Kovács Margit. Íróink és költőink közül megemlítendő Németh László, Zelk Zoltán, Gion Nándor, Mészöly Miklós Pilinszky János, Nagy László és felesége, Szécsi Margit, Kodolányi János, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, s a nemrég elhunyt Janikovszky Éva sírja. Építészeink közül pedig itt találhatjuk Wellisch Alfréd, Dávid Károly, Molnár Farkas Ferenc, Medgyaszay István, a korábban említett Árkay Aladár sírját. Knézy Jenő sírja 2003-ban ide temették a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívót, Papp Lászlót, és a sportriporter Knézy Jenőt, akinek jól ismert beköszöntője ("Jó estét, jó szurkolást! ") a sírján is olvasható. Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik a legtöbb olimpiai bajnok és neves sportoló.
Mondjuk itt se a térkép segített, ugyanis itt is a korábbi hölgy szíve esett meg rajtunk. Talán ennyi idő kellett, hogy belejöjjünk a parcella-alapú tájékozódásba, és a következő akadályt – Herczeg Ferenc sírját – már egész könnyen megtaláltuk. A nemzeti színű szalag persze segített. Kodolányi János sírjánál gyorsan el is fogyott a sikerélmény, ugyanis végigolvastuk az összes környező feliratot, amire végre rájöttünk, hogy a térkép jó helyet mutatott, csupán mi felejtettük ki a lapos, félig takarásban lévő nyughelyet. Herczeg Ferenc példájából okulva Aba-Novák Vilmos sírja felé tartva már eleve kerestük a nemzeti színű szalaggal átkötött sírokat, és így vettük észre idősebb Andorka Rudolf, a M. Kir. Honvédség katonai elhárításának volt vezetője, majd madridi követ sírját, illetve fiáét, ifj. Andorka Rudolfét, aki szociológiai munkásságával szerzett hírnevet. Ezt követően Aba-Novák Vilmos sírja már csak hab volt a tortán. Elugrottunk még Jávor Pálhoz, majd a közeli kriptasort követve elérkeztünk Tóth Árpád sírjához.
Úttörők 1947-ben a Múzeumkertben (Forrás: Fortepan) A Petőfi-szobor kommunista címeres zászlókkal, 1953 (Forrás: Fortepan) 1951-től minisztertanácsi rendelettel újra munkanappá nyilvánították március 15-ét. "Cserébe" más tavaszi ünnepek jöttek: március 21-e, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napja, április 4-e, Magyarország felszabadítása, és március 9-e, Rákosi Mátyás születésnapja. Az 1956-os események aztán újra nagy jelentőséggel ruházták fel a forradalom emléknapját. Már csak azért is, mert a két forradalom közt sok volt az áthallás, mi több, még a helyszínek is sok esetben egybeesetek. A "márciusban újrakezdjük" is a hatalomra veszélyes jelmondat volt. Így a következő években csak eléggé fojtott módon lehetett megemlékezni 1848-ról. Az emlékezés élét a Kádár-korszakban utóbb azzal is próbálták elvenni, hogy új ideológiát alkottak a tavaszi ünnepek köré: ez volt a Forradalmi Ifjúsági Napok. Március 15-ét, 21-et, és április 4-ét ünnepelte a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az egyenlőség, testvériség és a "régi rend" megdöntésének gondolata fűzte össze e három dátumot, és így visszavetítve a forradalom hősei is egyfajta "előkommunistaként" voltak ábrázolhatók.
II. rész, XIII. fejezet Közreadja Turbuly Éva A bejegyzés létrehozása: 2018. október 8.
Már eddig is elég kárt okozott nekünk, hogy az írásművészet olyan kiválóságai, mint Leonov, Tyihonov, Fegyin és mások mindenféle üléseken pazarolják el drága idejüket!... Énֹ esküvel ígérhetem, hogy soha többé az életben nem írok a Pravdába cikket a kolhozparasztok háztáji gazdaságának gyümölcsfáiról…" És így tovább. Ez az akkoriban hallatlan merésznek tűnő beszéd olyan ujjongó érzést keltett az írók körében, különösen a benne felvetett követelések tekintetében, mint mikor a jégpáncélba szorított végtelen tél után végre egy első tavaszi napsugár kicsalja az elfagyott fű közül az első primulákat. Néhány nap alatt ilyen primuláktól sárgállott nálunk is az irodalmi és művészeti tarló. Földeák János "Józanabb szóval" című versében így kiált fel: Nem egy ember, de még ezer sem bírhat olyan joggal, hogy büntetlenül dúlja szét ma jövőnket… Keszthelyi Zoltán a politikai mellékízek teljes kihagyásával a poézis műveiről versel, a Magyar Nemzet Szabó Lőrinc "Hajnali látomását" hozza. És Rákosi Mátyás, a zömök lidérc hogyan viselkedik ezekben a napokban, amikor morajlani és forrósodni kezdett lábai alatt a talaj?