Amit azonban nem láttunk eddig kiemelni, hogy milyen ember Kelemen Anna, aki őrületbe tudja kergeti saját magát azzal, hogy kopogós cipőt visel. Elgondolkodtató eset, hogy a playmate szerette ugyan középiskolai barátnőjét, poénból mégis elcsúfította azzal, hogy kopasz foltot vágott a hajába. Édesanyját is szereti megbotránkoztatni, és leginkább akkor hívja fel, ha arra szeretné felszólítani, takarítson ki a lakásában. Onnan csak akkor mozdul ki egyébként, ha valaki igényt tart az átlagosan 250 ezer forintos szolgáltatásaira és autót küld érte, vagy repülőjegyet, ha szerepelnie kell, vagy ha Havashoz megy interjúra. Saját bevallása szerint azért nincsenek barátai, mert nem lehet rá számítani, mégis a Győzőként megnevezett első szerelméért bármire képes lett volna. Az élménybeszámolói alapján érzékeny lány, emberismerete valószínűleg nem túl fejlett, és néha saját maga számára is kevésbé érthető, mit miért tesz. Ha a tökéletes nőt látná benne A playmate legérdekesebb konfliktusa az orvos édesapjához fűződő viszonya.
Szóval, hogy mi a lényeg a Civakodó cipőikrekkel? Hát csak az, ami Csukás többi meséjével: ezek a mesehősök olyanok, mintha nem is egy meglett felnőtt agyából pattantak volna ki. Tökéletes leképezését adják a gyermeki fantáziavilágnak, ahogy hétköznapi tárgyakból farag mesehősöket, akik egy-egy történet során természetesen nagy jellemfejlődésen mennek keresztül - így tanítja is egyben a kicsiket. A Civakodó cipőikrek konkrétan két cipőről szól, akik nem tudnak megegyezni, hogy melyikük a jobb (és szebb), ezért folyton veszekednek, csipkelődnek egymással (mint két, egyébként teljesen normális tesó), miközben gazdájuk, Gombóc Artúr szeretné használni őket, de neveletlen viselkedésük miatt ez nem lehetséges, mert persze mikor veszekedjenek, ha nem épp séta közben és ezzel egy rémálommá változtatják szegény Artúr életét. Aki, ugyebár repülhetne, ha tudna, de mivel rengeteg csokoládét zabál, elhízott, mint egy disznó és ezen oknál fogva sétál, a séta közben pedig ha tetszik, ha nem a civakodó cipőikrek segítségére szorul.
Ami igazán mestergerendaként funkcionál a köteten át, az az alvilág és az aspektusai. A politikusok, a gazdagok, a befolyásosok, a jogászok, az üzletemberek, a nyakkendősök, az elítéltek, a korruptak, a besúgók, a dílerek, a stricik és még sorolhatnám, akikkel Anna gyakorta találkozott és akiket szánakozva figyelt, mert bár az anyagi biztonság (átmenetileg) jelen van az életükben, boldogok soha nem lehetnek ők sem. Ha valaki kicsit nyomoz a könyvben felbukkanó alakok után, akkor kikövetkeztetheti, hogy kikről van szó, de Anna sem szerette volna túlságosan költői eszközhasználat mentesen tálalni a sötét alakokat, akik például a politikai körök meghatározó arcai is, hiszen nyilván nem szeretett volna eltűnni rejtélyesen egyik napról a másikra, a könyv megjelenése után. Anna tudatos. Tudja, hogy mit miért csinál. Irányít és azt csinál, amit ő akar. Tudja, hogy hol vannak a határok. Hogy meddig mehet el bizonyos intézményekben úgy, hogy ne menjenek át rajta, a szó nem szexuális értelmében.